A mozgás az első nyelv, amivel a gyermek kommunikál környezetével. A későbbi tanulás, az új információk szerzésének alapja a megszületést követő, sőt már a méhen belüli mozgások által kialakított, érlelt idegpályák. Az idegrendszer érése egy genetikailag kódolt folyamat. Senki sem tanítja kúszni, mászni, felállni és járni a gyerekeket. Ők, a fejlődés egy bizonyos fázisában mégis képesek lesznek rá. Számukra természetes az állandó mozgás. Ezeken a mozgásokon át edzik folyamatosan az egyensúlyrendszerüket és alapozzák meg a gondolkodás, az érzelem, és a szociális készségek fejlődését is. Ugyanis a mozgás segít megtervezni az agyat.
A megfelelő mennyiségű és minőségű mozgás biztosítása nélkülözhetetlen a gyermeki idegrendszer számára. Ha a mozgásfejlődésben komoly eltérések mutatkoznak az kihat a beszédfejlődésre, a környezetből jövő információk pontos feldolgozására, de még az intelligencia fejlődésére is. Így a későbbiekben komoly tanulási problémák jelentkeznek.
Sajnos mai világunk nem kedvez az ősi genetikai programnak. A gyermekek nagy része a televízió, a számítógép előtt tölti szabadideje nagy részét. Túl sok inger éri őket és nem mozognak eleget. Pedig az idegrendszernek a legérzékenyebb első 7 évben nagyon-nagyon sok mozgásos élményre van szüksége ahhoz, hogy a későbbiekben a kis tanulók zökkenőmentesen vegyék az akadályokat az iskolában.
Születéstől fogva kellő teret kell biztosítanunk a gyerekeknek, hogy a mozgáson át felfedezzék környezetüket, hogy edzék izomzatukat, egyensúlyrendszerüket és ezáltal idegrendszerüket.
Ha egy csecsemőnek kartávolságba kerül minden játéka, nem lesz kellően motivált arra, hogy odakússzon, vagy másszon a kiszemelt játék felé. Hagyjuk a próbálkozásokat!
Kint a természetben nagyon csábító tud lenne egy farönk, amire fel lehet mászni. A virágágyások szegélyéről, a lépcsők alsó fokairól fantasztikus élmény leugrálni. Gurulhatunk lefelé a domboldalról, és szüleinktől, nagyszüleinktől megtanulhatjuk az ugróiskolát. A hinta egy csodálatos dolog, amit nagyon kedvelnek a gyerekek, és leglább ennyire kedveli az idegrendszerünk is. Ha lehetséges ne hagyjuk ki a lovaglás és a trambulin által nyújtott lehetőségeket sem.
Kedves szülők! Rajtunk múlik. Ha a gyermekünk pici korától kezdve a televízió által nyújtott ingereket szokja meg, nem lesz igénye a mozgásra. Ha együtt fedezzük fel a környezetet, kint a természetet, akkor számukra a szökdelés, a mászás, az ugrálás, a roller és a hinta lesz a vonzó. Ne felejtsük, az első életévek mozgásos tapasztalatszerzései egy életre szólnak!
Kriskó Zsuzsanna
pszichopedagógus