A mozgásfejlődés egyes szakaszait nem lehet siettetni. Kellő időt kell hagyni a gyakorlásra.
Egy jól fejlődő baba, magától elsajátítja ezeket a mozgásokat különösebb rátanítás nélkül. Ehhez csak megfelelő környezetet kell teremteni.
Ha a mozgásfejődés egyes fázisa kimarad, megkésik vagy felcserélődik az a későbbiekben a teljesítmény terén, tanulási zavarokban mutatkozhat meg. Ha a baba már felállt, elkezdett lépegetni, de még nem mászott, próbáljunk meg minél több olyan helyzetet teremteni, ahol megkíséreljük rávezetni a mászásra.
Amivel segíthetjük a baba kiegyensúlyozott mozgásfejlődését Amire figyeljünk, mert a későbbiekben gondot okozhat:
Pár hónapos kortól sokat legyen hason a baba . Edzeni kell a nyak-és hátizmait. A földön, plédre letéve a keményebb, de stabil felület segíti a támaszkodást és az átforduláshoz is jó alapot nyújt.
A függőleges közeli testhelyzeteket ne erőltessük!
Ne legyen folyton kézben a baba!
Az átfordulást segíti, ha a fej elmozdulását idézzük elő. A játékokat helyezzük a kiságy oldalára, ami segíteni fogja az oldalra fordulást.
Hagyjuk próbálkozni a babát!
Küzdjön meg ő maga egy-egy mozdulatért!
A kúszást segíthetjük, ha a figyelemfelkeltő játékot a hason fekvő babától karnyújtásnál messzebb helyezzük el, azaz ne érje azt el. Sok időt töltsön a szőnyegen, érdekes játékok között, amik motiválják az elmozdulásban.
Ne a kiságyba, járókába töltse ideje nagy részét, hanem lent a szőnyegen, a szabad teret megélve!
Kényelmes, lehetőleg két részes ruhával segítsük a szabad mozgást kúszás és mászás közben. Így a ruha nem zavarja mozgás közben, és közben sok-sok visszajelzést kap az izmaiból, a testéből.
Ha nagyrészt a járókában van a baba, ott a felkapaszkodásra, felállásra fogjuk motiválni. Fel akar mihamarabb állni, és nem fogja kellő ideig a mászást gyakorolni.
Ha már mindenhova fel szeretne mászni, és képes is rá, tanítsuk meg onna lejönni is.
Az önálló ülés azt jelenti, hogy a baba segítség nélkül fel tud ülni és támaszték nélkül stabilan meg is ül, és ülés közben már nem kell a kis kezeire támaszkodnia. Ez fontos lépés, hiszen így már kezei felszabadulnak és szabadon manipulálhat, így fejlődik a szem-kéz koordináció is.
Az ülést nem szabad erőltetni!
Meg kell várni míg a baba magától képes lesz felülni, ha már hátizmai kellően erősek ahhoz, hogy megtartsák.
A baba hátizmait feleslegesen ne terheljük!
Legyünk türelmesek! Várjuk meg, amíg gyermekünk képes lesz önállóan elindulni!
Türelmesen figyeljük a kezdeti bizonytalan próbálkozásokat!
Amíg magától nem képes felkapaszkodni, ne állítsuk mi talpra!
Ne sétáltassuk kézen fogva, ha ő még nem érett rá!
Ne használjunk bébikompot, járást segítő guruló játékokat, ezzel siettetve az önálló járás kialakulását!
A már stabilan járó babát hagyjuk minél több, sokoldalú mozgást kipróbálni!
Töltsünk sok időt a szabadban! Ne a féltés és az aggodalom domináljon!
Ott vagyunk mellette, vigyázunk rá, de a sok-sok próbálkozással fog egyre magabiztosabbá és ügyesebbé válni.
Ezeket a jó tanácsokat szem előtt tartva nagyban hozzájárulhatunk a babák harmonikus fejlődéséhez.
Kriskó Zsuzsanna – pszichopedagógus